Misztikum és valóság

Gondolatok az iskolaérettségről

Azok a gyerekek, akik augusztus 31-ig megünneplik a hatodik szülinapjukat, az érvényes szabályok szerint iskolába mennek. 

Az érintett családok vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, sokan kétségbe estek, hogy  a gyerekeket ilyen hamar suliba kényszerítik.  Az óvodavezetők javaslatára a gyerekeket vissza lehet tartani még egy évig, sőt, ha valakinek szakértői bizottság javasolja, az elkezdheti az iskolát 8 évesen. Ám sokak megfigyelése azt igazolja, hogy a gyerekek általános teljesítménye nem feltétlenül lesz jobb akkor, ha egy évvel később mennek iskolába, mint az előirányzott 6. életév.

Sok óvodában végeznek DIFER felméréseket (diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer 4-8 évesek számára) ezzel próbálják meg feltérképezni az iskolakezdéshez szükséges elemi készségek fejlettségi szintjét. (Sok pedagógus kérdőjelezi meg e vizsgálat eredményességét.) Amennyiben valamilyen zavarra, vagy hiányra utaló jellel  találkoztok, érdemes először a fizikai vizsgálatokat végigvenni. Ne essetek kétségbe! Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a házi gyermekorvostól a szemészig, végiglátogattok mindenkit. Ha nem találjátok meg a problémánk okát, érdemes felvenni a kapcsolatot a területileg illetékes nevelési tanácsadóval, ugyanakkor nyugodtan magánnyomozásba kezdhettek a gyerekek idegrendszeri érettségével kapcsolatban. Erről tudásanyag itt. Vizsgálatra itt jelentkezhetsz.

Ha az alatt az egy év alatt, amit még az óvodában tölthettek, tudatosan foglalkoztok  problémával, jelentős változásokat érhettek el.

De ami legalább ennyire fontos, az az, hogy olyan iskolát keress neki, amiben jól érzi magát. Az általános iskola nem az egyetem előszobája, hanem a gyermekkor egy szelete. A helyén kell kezelni.

Sokan, sokfélét leírtak már az iskolaérettséggel kapcsolatban, mindenki vizsgál, minden gyermek átesik néhány teszten. Ettől enyhe misztikus köd ülte meg a  témát. Néhány óvónő és tanító  szerint az iskolaérettség olyan szintű tudásbeli, képességbeli elvárásoknak való megfelelés, amelyet csak a gyerekek komoly trenírozása következtében lehet elérni. Az igazság azonban az, hogy az iskolaérettség állapota az esetek túlnyomó többségében természetes állapot, egy állomása a gyermek fejlődésének, ami egy csomó, szintén természetes változás eredménye.

Hogy valójában milyen is egy iskolaérett gyermek? 

A leggyakrabban előforduló fogalmak a következőek; ezeken a területeken kell a gyermeknek megfelelő fejlettséggel rendelkeznie:

testi fejlettség, ép érzékszervek, kis- és nagymozgások, dominancia, testséma, szem-kéz koordináció, térérzékelés, emberrajz, emlékezet , figyelem, feladattudat, alak-háttér differenciálás, alakállandóság, gestalt-látás, általános tájékozottság, beszédkészség, gondolkodás, stb...

Néhány esetben kritikusan kell szemlélnünk az iskolaérettség fogalmának meghatározását. Ilyen például a tanulási vágy felébredése, amit előszeretettel emlegetnek az iskolaérettséggel kapcsolatos írások. Ez nem kialakítandó tulajdonság, hanem sokkal inkább nem lerombolandó. A tanulási vágy velünk született tulajdonság. 

A gyermekek úgy vannak kódolva, hogy mindig nagyobbak, ügyesebbek, és okosabbak akarnak lenni. A természet adta kíváncsiság leginkább akkor vész el, ha a felnőtt környezet inkonpetens módon beleavatkozik a gyermek természetes fejlődésébe. Érdeklődés híján pedig biztosan gyengül a figyelem és a kitartás.

 Itt  meg kell jegyeznem, hogy sok esetben nem a gyermek iskolaéretlen, hanem az iskola, vagy ne adj’ Isten a pedagógus gyerekéretlen. Gondold át!

 Kivételes pedagógusaink képesek újjáéleszteni, illetve fenntartani az érdeklődést, és ennek segítségével kialakítani a feladattudatot, kitartást. Ez által pedig elősegítik az iskolai feladatok sikeres teljesítését még abban az esetben is, ha itt-ott enyhe hiányosságokkal küzd a gyermek. Ez a személyes kapcsolaton és a szakértelmen múlik. Kívánom, hogy mindannyian megtaláljátok a magatok "gyerekérett" iskoláját!

Adventi finommotorozás

Minap megkeresett egy anyuka, aki elsős gyermekének írásképére panaszkodott. Azt mondta, hiába gyakoroltatja vele álló délután a "k" betűt, és a többit, a gyerek inkább bámészkodik, mintsem szebben írna. Megpróbáltam számára három percben összefoglalni a következőket:
- Az elsős gyerekek még kicsik, alig jöttek elő az óvodából. A kötelező óraszámuk meghaladja, vagy megegyezik a tanítóik óraszámával. Ezen felül a napköziben és a különórákon is teljesíteniük kell. Nekik nem ez lenne a dolguk, hanem a "gyerekség", a játék, a szabad tapasztalás. Ha hazaér végre, hagyd békén!

- Az íráskép kialakulása hosszú folyamat, ami egészen biztosan nem ér a végére az első évfolyam feléig. Ha azonban segíteni akarsz a gyermekednek, hogy könnyebben vegye az akadályokat, tetszetősebben, könnyebben írjon, inkább gyurmázz vele otthon, de ne folytassátok az iskolai feladatokat. A gyerekek akkor fogják kedvvel végezni az írásos feladatokat, ha az érdekli őket. Ha látják, hogy otthon ti is használjátok ezt az eszközt. Ha találnak üzeneteket a hűtőszekrényen, jegyzeteket a könyvlapok szélén, jókívánságokat az uzsonnás dobozban stb.
- A "szép" szubjektív kategória. Ha az írás olvasható, akkor betölti egyetemes funkcióját. A szabályosan kerek "a" betű semmilyen misztériumot nem hordoz.
- Az írás tudományának elsajátításához hosszú ideig (évekig) tartó  gyakorlás és rengeteg türelem szükséges.
 Advent van. A várakozás ideje. Jusson eszedbe ez, amikor belenézel a gyermeked füzetébe.
Amikor időtök engedi, inkább készítsetek ajándékot a nagymamának, vagy csak magatok kedvére. Nevezhetitek a finommotorika fejlesztésének is, de sokkal jobban esik, ha azt mondod, AJÁNDÉK.
Íme néhány ötlet képekben:

Játékos Adventi készülődést kívánok nektek!
Anett

Méteres mosoly

A mérés tanulása nem a mértékegységváltásnál kezdődik.

 Sok kisgyerek kínlódik a váltószámok megjegyzésével, de gyakorlati tapasztalat nélkül ez nagyon kétséges kimenetelű vállalkozás.

Hogyan szerezhetnek használható tudást? Bár az általános iskolai keretek nagyon szűkek a gyakorlat megszerzéséhez, ha nem hagyunk időt erre, akkor jó ideig csupán a kudarc lesz mérhető a tanteremben. 

Az előkészítés lényege a kisebb- nagyobb, több- kevesebb, hosszabb- rövidebb ugyanannyi viszonyfogalmaknál kezdődik.

Ma foglalkozzunk a hosszúsággal!

Viszonyfogalmaink a hosszabb- rövidebb, magasabb- alacsonyabb, mélyebb- sekélyebb ,szélesebb- keskenyebb. Összehasonlításokra, összemérésekre számtalan lehetőség adódik az iskolapadon kívül is. 

Sőt, csak ott igazán. Egymás mellé állva megállapíthatjuk a magssági sorrendet. Házak magasságának összevetése, utak, autók, árnyékok,  nadrágszárak, hajkoronák hosszának összevetése, körömhossz, cipőfűző hossza, fák magassága, árkok mélysége, utak, folyosók szélessége, ajtónyílások szélességének összehasonlítása remek alapként szolgálhat a továbbiakhoz. 

Amit az elején "szemre" állapítottunk meg, később bizonyíthatjuk a gyakorlatban:

"Végy egy gombolyag spárgát!" kiáltással már készen is állunk a következő fokozatra. Madzagolással megszerzett eredményeinket összehasonlítjuk, és megállapíthatjuk, jól láttuk-e, hogy Jenőke hajszála rövidebb, mint Pistié. (Persze mindezt úgy, hogy egyiküknek se essen bántódása.)

Aztán jöhetnek az egyéb, szabadon választott mérőeszközök: a babszem, a poháralátét, az ágacska, fogpiszkáló, szalagdarab, arasz, lépés, stb.

Sok próbálkozás  és egy kis idő után maguktól is rájönnek, hogy a mérőeszközt praktikusan a mérendő dologhoz érdemes megválasztani, és hogy kell valami közös mértékegység.

Amikor elértünk a SI mértékegységekhez, akkor azt is tudathatjuk a gyerekekkel, hogy vizsgált mértékegységünk is csupán az általános megegyzés szülötte, vagyis így nevezték el az ekkora szakaszt annak érdekében, hogy mindenki tudja, miről beszél a szomszéd szűcs.

Csak ezután következik a Méter!

 Készítsetek saját méterrudat, kérjétek el anyu szabócentijét, markoljatok bele az IKEA mérőszalagjaiba! Mérjetek meg mindent, hogy ráébredjenek a srácok , egy méterrúd önmagában kevés például egy gyermek magasságának pontos megadásához. Mi a teendő? Itt jönnek az első váltások, mert szükség van egy kisebb egységre, aztán egy még kisebbre és így tovább. Mindegyik egységből legyen legalább annyi, hogy a váltást a gyakorlatban is végre tudja hajtani a gyermek. Ehhez sem kell különleges eszközöket vásárolni. A méretre szabott madzag, szalag, papírcsík, vagy a hulladék kartonból ragasztott méternyi, deciméternyi, centiméternyi darabok tökéletesen megfelelnek a célnak, ugyanakkor elengedhetetlenek a személyes tapasztaláshoz.

És csak az után jöhet a papíron való direkt váltás, hogy mindezt végigjárták, MEGTAPASZTALTÁK.

(A váltószám egy 7-8 éves gyereknek önmagában semmit nem jelent. Ha azt kéri tőled, hogy segíts, ne ezeket ismételgesd! Szánd rá az időt, készítsetek mérőeszközöket, mérjetek, mérjetek, és vessétek össze a különböző mértékegységeket! Megtérül a befektetett energia. Biztos tudás így szerezhető feszültség és izzadtságszag nélkül.)

Keményen tanulni?

Ha  tanulás feltűnően megerőltető, izzadtságszagú és keserves, annak általában nem az az oka, hogy valaki az adott dolgot képtelen megtanulni, hanem az, hogy rossz módon akarják megtanítani számára. Az, hogy kinek milyen tanulási mód megfelelő, azt a személyiség, az életkor, az egyéni történet és a szociokulturális közeg határozza meg. Az a tudat, hogy a tanulás valami nehéz dolog, önmagában is hátráltató, önbizalomvesztéshez vezet; amelyet lehetetlen meghaladni egy érzékeny és támogató segítő nélkül.
Ez a bizonyos segítő utat mutat, előkészíti a lehetséges következő lépéseket, támogat, és mégis gyakran marad a háttérben, hiszen tudja, hogy a tanulás nem csupán a tananyag rögzítését jelenti, hanem sokkal inkább a  személyes tapasztalást. Nem próbál a szó ortodox értemében tanítani, mert tudja, hogy az nem vezet valós és főleg nem tartós eredményekhez.
A gyermekekkel való együtt tanulás, közös élményszerzés egyik elengedhetetlen feltétele a hamis és fölösleges pózok levetkőzése.
Mindannyian emlékszünk arra a tanárra, aki a katedrát használva pajzsként, onnan kissé monoton szólamokat zengve küzdött minden nap a saját ingatag méltóságáért. Nem szerette a gyerekeket, és azok sem szerették viszont. Nem alakulhatott ki közöttünk egészséges kapcsolat, így maradt a kondicionálás és a megfélemlítés. A méltóságunk meg valahol mindannyiunknak elveszett.
A valódi partneri kapcsolat, a gyerekek közel engedése eredményezheti azt, hogy ráébredünk az egyéni szükségletekre. A gyermekről, a gyermekkel való gondolkodás eredményezhet új megközelítési- tanulási módokat. S ha a gyermek ilyen módon örömét lelheti a tapasztalatszerzésben, tanulásban, akkor még többet és még jobban akar tudni, s így a pedagógus feladata "csupán" a kíséret.

Memorizé -avagy verstanulás alapfokon

Az új tanév kezdetével jönnek a memoriterek. (Bár, ha jól belegondolsz, nem most találkoztok velük először. A gólya, gólya gilicétől és a Tente babától kezdődően végtelen a sor kisgyermekkori "memoriterekből".)

Néhány gyereknek könnyen megy, de bizony sokan utálják. Íme néhány ötlet, amivel élmény-teljesebbé teheted a tanulást, biztosabbá a tudást s jókedvűbbé a kölköt.

1. Verset tanulni szinte mindenhol lehet. Ha a buszon ültök, vagy a kádban, hintáztok a játszótéren, sorban álltok a pénztárnál. Minden olyan helyzet jó lehet, ahol egymásra tudtok figyelni, és tudtok koncentrálni.  ( Tehát a Híradó bámulása a  kanapéról, és a gyerek mormol valamit melletted, az nem ér!)

De nem csupán az íróasztal mellett szállhat a fejünkbe a rím!

2. Vannak olyan szerencsés emberek, akik hallás után képesek megjegyezni egész verseket, vagy kijelölt prózai részleteket. Nekik néhány felolvasás is elegendő ahhoz, hogy másnap nyugodt szívvel induljanak felelni, vizsgázni. Az ilyen remek auditív memóriával megáldott gyerek szüleinek csupán a szórakozás kedvéért érdemes végigolvasniuk a bejegyzést. :)

Keresd a vers természetes ritmusát! A memorizálást nagyban segíti, ha meghatározott ritmusban olvasod fel a szöveget. Nem is kell sokat ismételni ahhoz, hogy maguktól gördüljenek a szavak tovább.

3. Javaslom, hogy készíts rajzot! Nem kell a vers soraihoz szorosan kötődő egységekben gondolkodnod. Rajzolhatod ömlesztve egy lapra azt, ami a sorok olvasása közben számodra fontossá vált, így mint egy térképet használhatod a magad-alkotta képes vázlatot.

Csiribiri

 Persze maga a papír és a ceruza sem követelmény. Légy kreatív! Rajzoltad már valaha homokba, hogy "Feltámadott a tenger"?

Használhatsz újságkivágásokat, készíthetsz bábot, agyagfigurát... amit az időd enged.

4. A mozgással kísért szövegtanulás nagyon hatékony. Esetünkben a mozgás többfélét jelenthet. Egyrészt a gyerekek által szabadon előadott, a tanulandó szöveggel kísért játékot. Másrészt az egyfajta meditatív állapotot  létrehozó kerengést, dobogást, himbálózást, vagy akár kocogást. 

Bóbita ennyire álmos

Legjobbat akkor teszel a gyerekkel, ha elég időt hagysz neki mindezek végigjátszására. Azonban ne felejtsd el, hogy idő kell a leülepedéshez is. Magyarul: időnként hagyd békén a kölköt!

Nagyon fontos a sokszori ismétlés. Nem csupán egy napon belül, hanem több napon keresztül egy-egy alkalommal. Enélkül sajnos nem megy...

Nyugodtan tagold a szöveget, kisebb egységeket te is könnyebben jegyzel meg, aztán ráérsz összekötni őket.

Nagyobb gyerekeknél beválhat, hogy a leírt szöveg részleteit itt-ott kiragasztod a lakásban. (A wc falára, a mosdókagyló fölé, íróasztalra.) Jártában-keltében mindig belebotlik a cetlikbe, így akkor is tanul, ha nem akar. :)

Nem árt, ha mindezek mellett érti is a gyerek a szöveget. Beszéljétek meg az ismeretlen szavakat, használjatok szótárakat, keressetek magyarázatokat az interneten.

Ja! Ne áltasd magad! Ha a számonkérés előtti este álltok neki verset tanulni, az nagy valószínűséggel nem lesz sikeres vállalkozás. 

Üdv: Anett

Kedves Táborosok!

Nagyon köszönöm, hogy lelkesedésetekkel, figyelmetekkel, ötleteitekkel napsugarassá varázsoltátok a nyár második felét! Köszönöm, hogy segítségetekkel ezen a nyáron már két helyszínen is létrejöhetett a Játék a Tanulás tábor. Remélem, a most kezdődő tanévet egy picit több önbizalommal, nagyobb bátorsággal, és a felnőttek világát is beragyogó jókedvvel töltitek majd.
Néhány kép az emlékek mellé:

Ötletelés a nagyoknál

Száradnak az álom-állatok

Az apróságok megszerették a matekot :)

A második csapat levele

Üdözlettel: Anett

Az emlékezet fejlesztése

A memória ingerek ( élmények, gondolatok, viselkedések, mozgásválaszok, érzelmi reakciók) nyomán kialakuló tapasztalatok megőrzése az idegrendszerben.

Miért érdemes vele foglalkozni?
Azért, mert a suliban a gyermeked a munkamemóriáját fogja legtöbbet használni az órai feladatok elvégzéséhez. A munkamemória pedig három fő komponensből áll: vizuális rögzítőrendszer, verbális emlékezeti működés, és a munkamemória korlátozott kapacitását elosztó végrehajtó rendszer. Munkamemória alatt azt a memóriafajtát értjük, amit közvetlenül a feladatok megoldásához használunk. Ebben a memóriában tároljuk egy konkrét matematikai feladat megoldásához szükséges lépéseket,  a fejszámolás során a részeredményeket, vagy egy hosszabb mondat megfogalmazásakor a gondolati egységeket szintén ennek segítségével fogjuk össze. A munkamemória mindenkinél más kapacitású, de könnyen fejleszthető már egészen kicsi gyermekeknél is.
A komoly meghatározás után következzék a memória világi megközelítése!

-Mi változott meg? A kérdést bármilyen környezetben felteheted, és gyakran előfordul, hogy a megfigyelendő részleteket nem is neked kell alakítanod. Egy utcarészlet, a homokozó, az ablakból elénk táruló, folyamatosan alakuló látvány már elég témát szolgáltat az ilyen beszélgetésekre. Kezdetben érdemes a nagy változásokra koncentrálni, de hagyd a gyermeked a saját tempója szerint megfigyelni- meg fogsz lepődni, hogy milyen részleteket tud elraktározni!

- Mi hiányzik? Ezt a kérdést felteheted egy megszokott látvány- például a fürdőszoba polcon általában tapasztalt rend- megváltozásakor. Vedd le a polcról a fogmosó poharat és máris kész a feladvány. A konyhában egy tálcára rendezett tárgyak halmazát is megfigyeltetheted, majd elvehetsz belőlük néhány darabot. Engedd, hogy a gyerekek is alkossanak feladványokat! A memóriájukat ebben az esetben is használniuk kell. / És biztosan neked sem árt egy kis edzés! :) /

- Memóriajátékok

Szinte minden háztartásban fellelhetők, a legkülönfélébb anyagokból és témákban készült memóriajátékok. Ha valami újdonságra vágysz, töltsd le a blog segédanyagokat tartalmazó oldaláról a neked tetszőt.

Egyszerűen csak játsszatok önfeledten! 

Ezekhez a "gyakorlatokhoz" nem kell semmilyen különleges felszerelés, előkészítés, vagy tudás, sem iskolai környezet. Ha segíteni akarod gyermeked memóriájának fejlődését, elég a tudatos jelenlét és néhány jókor elhangzó kérdés. 

Jó játékot, jó tanulást!

Urbanovich Anett

szabadfogású pedagógus