2014. január 14., kedd

Misztikum és valóság

Gondolatok az iskolaérettségről
Azok a gyerekek, akik augusztus 31-ig megünneplik a hatodik szülinapjukat, az érvényes szabályok szerint iskolába mennek. 
Az érintett családok vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, sokan kétségbe estek, hogy  a gyerekeket ilyen hamar suliba kényszerítik.  Az óvodavezetők javaslatára a gyerekeket vissza lehet tartani még egy évig, sőt, ha valakinek szakértői bizottság javasolja, az elkezdheti az iskolát 8 évesen. Ám sokak megfigyelése azt igazolja, hogy a gyerekek általános teljesítménye nem feltétlenül lesz jobb akkor, ha egy évvel később mennek iskolába, mint az előirányzott 6. életév.
Sok óvodában végeznek DIFER felméréseket (diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer 4-8 évesek számára) ezzel próbálják meg feltérképezni az iskolakezdéshez szükséges elemi készségek fejlettségi szintjét. (Sok pedagógus kérdőjelezi meg e vizsgálat eredményességét.) Amennyiben valamilyen zavarra, vagy hiányra utaló jellel  találkoztok, érdemes először a fizikai vizsgálatokat végigvenni. Ne essetek kétségbe! Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a házi gyermekorvostól a szemészig, végiglátogattok mindenkit. Ha nem találjátok meg a problémánk okát, érdemes felvenni a kapcsolatot a területileg illetékes nevelési tanácsadóval, ugyanakkor nyugodtan magánnyomozásba kezdhettek a gyerekek idegrendszeri érettségével kapcsolatban. Erről tudásanyag ittVizsgálatra itt jelentkezhetsz.
Ha az alatt az egy év alatt, amit még az óvodában tölthettek, tudatosan foglalkoztok  problémával, jelentős változásokat érhettek el.
De ami legalább ennyire fontos, az az, hogy olyan iskolát keress neki, amiben jól érzi magát. Az általános iskola nem az egyetem előszobája, hanem a gyermekkor egy szelete. A helyén kell kezelni.
Sokan, sokfélét leírtak már az iskolaérettséggel kapcsolatban, mindenki vizsgál, minden gyermek átesik néhány teszten. Ettől enyhe misztikus köd ülte meg a  témát. Néhány óvónő és tanító  szerint az iskolaérettség olyan szintű tudásbeli, képességbeli elvárásoknak való megfelelés, amelyet csak a gyerekek komoly trenírozása következtében lehet elérni. Az igazság azonban az, hogy az iskolaérettség állapota az esetek túlnyomó többségében természetes állapot, egy állomása a gyermek fejlődésének, ami egy csomó, szintén természetes változás eredménye.
Hogy valójában milyen is egy iskolaérett gyermek? 
A leggyakrabban előforduló fogalmak a következőek; ezeken a területeken kell a gyermeknek megfelelő fejlettséggel rendelkeznie:
testi fejlettség, ép érzékszervek, kis- és nagymozgások, dominancia, testséma, szem-kéz koordináció, térérzékelés, emberrajz, emlékezet , figyelem, feladattudat, alak-háttér differenciálás, alakállandóság, gestalt-látás, általános tájékozottság, beszédkészség, gondolkodás, stb...
Néhány esetben kritikusan kell szemlélnünk az iskolaérettség fogalmának meghatározását. Ilyen például a tanulási vágy felébredése, amit előszeretettel emlegetnek az iskolaérettséggel kapcsolatos írások. Ez nem kialakítandó tulajdonság, hanem sokkal inkább nem lerombolandó. A tanulási vágy velünk született tulajdonság. 
A gyermekek úgy vannak kódolva, hogy mindig nagyobbak, ügyesebbek, és okosabbak akarnak lenni. A természet adta kíváncsiság leginkább akkor vész el, ha a felnőtt környezet inkonpetens módon beleavatkozik a gyermek természetes fejlődésébe. Érdeklődés híján pedig biztosan gyengül a figyelem és a kitartás.
 Itt  meg kell jegyeznem, hogy sok esetben nem a gyermek iskolaéretlen, hanem az iskola, vagy ne adj’ Isten a pedagógus gyerekéretlen. Gondold át!
 Kivételes pedagógusaink képesek újjáéleszteni, illetve fenntartani az érdeklődést, és ennek segítségével kialakítani a feladattudatot, kitartást. Ez által pedig elősegítik az iskolai feladatok sikeres teljesítését még abban az esetben is, ha itt-ott enyhe hiányosságokkal küzd a gyermek. Ez a személyes kapcsolaton és a szakértelmen múlik. Kívánom, hogy mindannyian megtaláljátok a magatok "gyerekérett" iskoláját!