Gondolatok az iskolaérettségről
Azok a gyerekek, akik augusztus 31-ig megünneplik a hatodik szülinapjukat,
az érvényes szabályok szerint iskolába mennek.
Az érintett családok vegyes
érzelmekkel fogadták a hírt, sokan kétségbe estek, hogy a gyerekeket ilyen hamar suliba kényszerítik.
Az óvodavezetők javaslatára a gyerekeket
vissza lehet tartani még egy évig, sőt, ha valakinek szakértői bizottság
javasolja, az elkezdheti az iskolát 8 évesen. Ám sokak megfigyelése azt
igazolja, hogy a gyerekek általános teljesítménye nem feltétlenül lesz jobb
akkor, ha egy évvel később mennek iskolába, mint az előirányzott 6. életév.
Sok óvodában végeznek DIFER felméréseket (diagnosztikus fejlődésvizsgáló
rendszer 4-8 évesek számára) ezzel próbálják meg feltérképezni az
iskolakezdéshez szükséges elemi készségek fejlettségi szintjét. (Sok pedagógus
kérdőjelezi meg e vizsgálat eredményességét.) Amennyiben valamilyen zavarra,
vagy hiányra utaló jellel találkoztok,
érdemes először a fizikai vizsgálatokat végigvenni. Ne essetek kétségbe! Ez
egyszerűen azt jelenti, hogy a házi gyermekorvostól a szemészig, végiglátogattok
mindenkit. Ha nem találjátok meg a problémánk okát, érdemes felvenni a
kapcsolatot a területileg illetékes nevelési tanácsadóval, ugyanakkor nyugodtan
magánnyomozásba kezdhettek a gyerekek idegrendszeri érettségével kapcsolatban. Erről tudásanyag itt. Vizsgálatra itt jelentkezhetsz.
Ha az alatt az egy év alatt, amit még az óvodában tölthettek, tudatosan
foglalkoztok problémával, jelentős
változásokat érhettek el.
De ami legalább ennyire fontos, az az, hogy olyan iskolát keress neki,
amiben jól érzi magát. Az általános iskola nem az egyetem előszobája, hanem a
gyermekkor egy szelete. A helyén kell kezelni.
Sokan, sokfélét leírtak már az iskolaérettséggel kapcsolatban, mindenki
vizsgál, minden gyermek átesik néhány teszten. Ettől enyhe misztikus köd ülte
meg a témát. Néhány óvónő és tanító szerint az iskolaérettség olyan szintű
tudásbeli, képességbeli elvárásoknak való megfelelés, amelyet csak a gyerekek
komoly trenírozása következtében lehet elérni. Az igazság azonban az, hogy az
iskolaérettség állapota az esetek túlnyomó többségében természetes állapot, egy
állomása a gyermek fejlődésének, ami egy csomó, szintén természetes változás
eredménye.
Hogy valójában milyen is egy iskolaérett gyermek?
A leggyakrabban
előforduló fogalmak a következőek; ezeken a területeken kell a gyermeknek
megfelelő fejlettséggel rendelkeznie:
testi fejlettség, ép érzékszervek, kis- és nagymozgások, dominancia,
testséma, szem-kéz koordináció, térérzékelés, emberrajz, emlékezet , figyelem,
feladattudat, alak-háttér differenciálás, alakállandóság, gestalt-látás, általános
tájékozottság, beszédkészség, gondolkodás, stb...
Néhány esetben kritikusan kell szemlélnünk az iskolaérettség fogalmának
meghatározását. Ilyen például a tanulási vágy felébredése, amit előszeretettel
emlegetnek az iskolaérettséggel kapcsolatos írások. Ez nem kialakítandó
tulajdonság, hanem sokkal inkább nem lerombolandó. A tanulási vágy velünk
született tulajdonság.
A gyermekek úgy vannak kódolva, hogy mindig nagyobbak,
ügyesebbek, és okosabbak akarnak lenni. A természet adta kíváncsiság leginkább akkor vész
el, ha a felnőtt környezet inkonpetens módon beleavatkozik a gyermek
természetes fejlődésébe. Érdeklődés híján pedig biztosan gyengül a figyelem és
a kitartás.
Itt meg kell jegyeznem, hogy sok esetben nem a gyermek iskolaéretlen, hanem az iskola, vagy ne adj’ Isten a pedagógus gyerekéretlen. Gondold át!
Kivételes pedagógusaink képesek újjáéleszteni, illetve fenntartani
az érdeklődést, és ennek segítségével kialakítani a feladattudatot, kitartást. Ez által pedig elősegítik az iskolai feladatok sikeres teljesítését még abban az esetben is, ha itt-ott enyhe hiányosságokkal küzd a gyermek. Ez a személyes kapcsolaton és a szakértelmen múlik. Kívánom, hogy mindannyian megtaláljátok a magatok "gyerekérett" iskoláját!
