Méteres mosoly

A mérés tanulása nem a mértékegységváltásnál kezdődik.

 Sok kisgyerek kínlódik a váltószámok megjegyzésével, de gyakorlati tapasztalat nélkül ez nagyon kétséges kimenetelű vállalkozás.

Hogyan szerezhetnek használható tudást? Bár az általános iskolai keretek nagyon szűkek a gyakorlat megszerzéséhez, ha nem hagyunk időt erre, akkor jó ideig csupán a kudarc lesz mérhető a tanteremben. 

Az előkészítés lényege a kisebb- nagyobb, több- kevesebb, hosszabb- rövidebb ugyanannyi viszonyfogalmaknál kezdődik.

Ma foglalkozzunk a hosszúsággal!

Viszonyfogalmaink a hosszabb- rövidebb, magasabb- alacsonyabb, mélyebb- sekélyebb ,szélesebb- keskenyebb. Összehasonlításokra, összemérésekre számtalan lehetőség adódik az iskolapadon kívül is. 

Sőt, csak ott igazán. Egymás mellé állva megállapíthatjuk a magssági sorrendet. Házak magasságának összevetése, utak, autók, árnyékok,  nadrágszárak, hajkoronák hosszának összevetése, körömhossz, cipőfűző hossza, fák magassága, árkok mélysége, utak, folyosók szélessége, ajtónyílások szélességének összehasonlítása remek alapként szolgálhat a továbbiakhoz. 

Amit az elején "szemre" állapítottunk meg, később bizonyíthatjuk a gyakorlatban:

"Végy egy gombolyag spárgát!" kiáltással már készen is állunk a következő fokozatra. Madzagolással megszerzett eredményeinket összehasonlítjuk, és megállapíthatjuk, jól láttuk-e, hogy Jenőke hajszála rövidebb, mint Pistié. (Persze mindezt úgy, hogy egyiküknek se essen bántódása.)

Aztán jöhetnek az egyéb, szabadon választott mérőeszközök: a babszem, a poháralátét, az ágacska, fogpiszkáló, szalagdarab, arasz, lépés, stb.

Sok próbálkozás  és egy kis idő után maguktól is rájönnek, hogy a mérőeszközt praktikusan a mérendő dologhoz érdemes megválasztani, és hogy kell valami közös mértékegység.

Amikor elértünk a SI mértékegységekhez, akkor azt is tudathatjuk a gyerekekkel, hogy vizsgált mértékegységünk is csupán az általános megegyzés szülötte, vagyis így nevezték el az ekkora szakaszt annak érdekében, hogy mindenki tudja, miről beszél a szomszéd szűcs.

Csak ezután következik a Méter!

 Készítsetek saját méterrudat, kérjétek el anyu szabócentijét, markoljatok bele az IKEA mérőszalagjaiba! Mérjetek meg mindent, hogy ráébredjenek a srácok , egy méterrúd önmagában kevés például egy gyermek magasságának pontos megadásához. Mi a teendő? Itt jönnek az első váltások, mert szükség van egy kisebb egységre, aztán egy még kisebbre és így tovább. Mindegyik egységből legyen legalább annyi, hogy a váltást a gyakorlatban is végre tudja hajtani a gyermek. Ehhez sem kell különleges eszközöket vásárolni. A méretre szabott madzag, szalag, papírcsík, vagy a hulladék kartonból ragasztott méternyi, deciméternyi, centiméternyi darabok tökéletesen megfelelnek a célnak, ugyanakkor elengedhetetlenek a személyes tapasztaláshoz.

És csak az után jöhet a papíron való direkt váltás, hogy mindezt végigjárták, MEGTAPASZTALTÁK.

(A váltószám egy 7-8 éves gyereknek önmagában semmit nem jelent. Ha azt kéri tőled, hogy segíts, ne ezeket ismételgesd! Szánd rá az időt, készítsetek mérőeszközöket, mérjetek, mérjetek, és vessétek össze a különböző mértékegységeket! Megtérül a befektetett energia. Biztos tudás így szerezhető feszültség és izzadtságszag nélkül.)