Téri tájékozódás fejlesztése 3.

Irányok felismerése a síkban


Ez a fejlesztés utolsó, legelvontabb szakasza. Ahhoz, hogy a b-d,  p-b, betűket, a 6 és 9 számot meg tudják a gyerekek egymástól különböztetni, hogy írás közben képesek legyenek a vonalközben tájékozódni, hozzájárul az, ha tisztában vannak a papíron is az irányokkal. Rajzos szinten történik a fejlesztés: - Rajzolj a lap közepére egy lovat, a lótól balra egy fát! A kép jobb oldalára  rajzolj egy bokrot!
Ennek természetesen számtalan változata létezik, s jó a rajzos feladatokat a gyermek érdeklődése szerint alakítani. A "valamit rajzolás" nem kitétel, egy- két tubus festék, és egy nagy csomagolópapír felhasználásával elkezdhetünk barátkozni a síkban megjelenő irányokkal egyszerű tenyérlenyomatokat alkotva is.

Téri tájékozódás fejlesztése 2.

Téri tájékozódás fejlesztése a térben

Ebben a szakaszban a saját testen való tájékozódásra alapozva figyeltetjük meg és gyakoroltatjuk a téri irányokat.
A szalag, vagy szívecske használata sokat segít a gyerekeknek abban, hogy egymással, vagy a szüleikkel szemben állva, felismerjék azok jobb, vagy bal kezét. Ugyanígy megfigyelhetik, hogy hol van a másik jobb (bal) keze, ha egymás előtt, vagy egymás mellett állnak.
(Ha egy kisgyermeket megkérünk arra, hogy üljön le édesanyjával szemben, és mutassa meg annak jobb és bal kezét- és ő ezt határozottan és pontosan teljesíti, akkor biztosan állíthatjuk, hogy a gyermek kialakult testsémával bír, biztosan tájékozódik a térben.

A következő lépés, amikor egy kisautó, kavics, játékállat, baba, lesz a kiindulópont, s ehhez viszonyítva kell a gyermeknek korongokat, bábukat, vagy bármilyen apró tárgyat pakolniuk.
- Tedd az autó elé a kavicsot! Tedd az autóra a kavicsot! Tedd a bal kezed felőli oldalra!
Érdemes gyakran visszakérdezni:
- Hol vagy a kavics? Honnan vetted el?
Ezeket a gyakorlatokat, játékokat sokkal élvezetesebbé teheti, ha nem az asztal mellet ülve, művi helyzetben végezzük őket, hanem "véletlenül" bekapcsolódva a gyermekek már zajló játékába tesszük föl a kérdéseinket. Kiváló terep ezekhez a játékokhoz a babaszoba, babakonyha, ahol a kis "anyukák" főzés közben szöveggel kísérik az eseményeket. A homokozóban, ahol a várak épülnek, a katonák elhelyezéséről nyithatunk vitát. A folyosón, teremben, szobában, ahol az autók versenyeznek, a rajt és cél, valamint a tereptárgyak elhelyezése ad jó alkalmat a gyakorlásra. A lehetőségek korlátlanok, csak nyitva kell tartanunk a szemünket.
Fontos a türelem. Gyermekeinknek nagyon sok tapasztalásra, tevékenykedésre, játékra van szükségük ahhoz, hogy téri tájékozódásuk biztossá váljon. Ami sokat segíthet abban, hogy könnyebben járják be az utat, az a tapasztalás szabadsága, és a szülő, vagy pedagógus Jelenléte. /Nem csupán fizikailag!/