Emlékeztek rá?
A játékosok valamennyien két csoportra oszlanak. A jó nagy játszótér alsó végén az egyik csapat, felső végén pedig a másik sorakozik fel szoros arcvonalban. A két csapat szemben áll egymással. Mindegyik csapatnak megvan a maga vezére, ők ketten sorsolással döntik el, melyik csapat kezdi a játékot.
A szerencse által kiszemelt kezdő csapat vezére kiszólítja a sorból egyik játékosát láncot szakítani, aki átkiált a szemközti csapatnak. "Adj, király, katonát!" A másik vezér válaszol: "Nem adok!" Erre a támadó: "Ha nem adsz, szakítok!"
És már fut is nagy erővel az ellentábor sorfala felé, hogy ott próbálja meg szétszakítani, ahol azt a leggyengébbnek véli. Ha sikerül átszakítania az összefogódzott sorfalat, akkor a két elválasztott ellenfé közül az egyiket magával viszi a saját táborába, hogy így gyarapítsa harcosainak számát. Ellenben, ha mégsem sikerül szétszakítania a láncot, ő marad ott fogolyként, és besorozzák a lánc végére. Amíg az egyik csapatnak sikerül az újabb támadások alkalmával foglyokat ejteni, mindaddig támadó csapat marad. Ám nyomban védekező csapat lesz belőle, amint egyik harcosa foglyul esik. Tisztán a harcosok ügyességén múli tehát, hogy miképpen fordul az egymással szemben álló sorok szerepe.
A támadó nem szakíthat láncot kinyújtott karral, tenyérrel, ököllel, vagy más erőszakos módon.
A láncot alkotó játékosok nem húzhatják meg túlságosan egymás karját.
Aki a láncot nem védi becsületesen, vagyis megbízhatatlan harcos, annak ki kell állnia a sorból.
A játék végén az lesz a győztes csapat, amelyik több foglyot ejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése