Sok
kisgyerek kínlódik a váltószámok megjegyzésével, de gyakorlati tapasztalat nélkül ez nagyon kétséges kimenetelű vállalkozás.
Hogyan szerezhetnek használható tudást? Bár az általános iskolai keretek nagyon
szűkek a gyakorlat megszerzéséhez, ha nem hagyunk időt erre, akkor jó ideig
csupán a kudarc lesz mérhető a tanteremben.
Az előkészítés lényege a
kisebb- nagyobb, több- kevesebb, hosszabb- rövidebb ugyanannyi viszonyfogalmaknál
kezdődik.
Ma foglalkozzunk a hosszúsággal!
Viszonyfogalmaink a hosszabb- rövidebb, magasabb- alacsonyabb, mélyebb- sekélyebb
,szélesebb- keskenyebb. Összehasonlításokra, összemérésekre számtalan lehetőség adódik az
iskolapadon kívül is.
Sőt, csak ott igazán. Egymás mellé állva megállapíthatjuk
a magssági sorrendet. Házak magasságának összevetése, utak, autók, árnyékok, nadrágszárak, hajkoronák hosszának összevetése,
körömhossz, cipőfűző hossza, fák magassága, árkok mélysége, utak, folyosók
szélessége, ajtónyílások szélességének összehasonlítása remek alapként
szolgálhat a továbbiakhoz.
"Végy egy gombolyag spárgát!" kiáltással már készen is állunk
a következő fokozatra. Madzagolással megszerzett eredményeinket összehasonlítjuk, és megállapíthatjuk, jól láttuk-e, hogy Jenőke hajszála rövidebb, mint Pistié. (Persze mindezt úgy, hogy egyiküknek se essen bántódása.)
Aztán jöhetnek az egyéb, szabadon választott mérőeszközök: a babszem, a
poháralátét, az ágacska, fogpiszkáló, szalagdarab, arasz, lépés, stb.
Sok próbálkozás és egy kis idő után maguktól is rájönnek, hogy a mérőeszközt praktikusan a mérendő dologhoz érdemes megválasztani, és hogy kell valami közös
mértékegység.
Amikor elértünk a SI mértékegységekhez, akkor azt
is tudathatjuk a gyerekekkel, hogy vizsgált mértékegységünk is csupán az általános megegyzés szülötte, vagyis így nevezték el az ekkora szakaszt annak
érdekében, hogy mindenki tudja, miről beszél a szomszéd szűcs.
Csak ezután következik a Méter!
Készítsetek saját méterrudat, kérjétek el anyu szabócentijét, markoljatok bele az IKEA mérőszalagjaiba! Mérjetek meg mindent, hogy
ráébredjenek a srácok , egy méterrúd önmagában kevés például egy gyermek magasságának pontos megadásához.
Mi a teendő? Itt jönnek az első váltások, mert szükség van egy kisebb egységre, aztán egy még kisebbre és így tovább. Mindegyik egységből legyen legalább annyi, hogy a
váltást a gyakorlatban is végre tudja hajtani a gyermek. Ehhez sem kell különleges
eszközöket vásárolni. A méretre szabott madzag, szalag, papírcsík, vagy a
hulladék kartonból ragasztott méternyi, deciméternyi, centiméternyi darabok
tökéletesen megfelelnek a célnak, ugyanakkor elengedhetetlenek a személyes
tapasztaláshoz.
És csak az után jöhet a
papíron való direkt váltás, hogy mindezt végigjárták, MEGTAPASZTALTÁK.
(A váltószám egy 7-8 éves gyereknek önmagában semmit nem jelent. Ha azt kéri tőled, hogy segíts, ne ezeket ismételgesd! Szánd rá az időt, készítsetek mérőeszközöket, mérjetek, mérjetek, és vessétek össze a különböző mértékegységeket! Megtérül a befektetett energia. Biztos tudás így szerezhető feszültség és izzadtságszag nélkül.)
Tök jó, de miért csak a metrikus rendszert gyakoroltatod? :-)
VálaszTörlésNekem például a mai napig gondjaim vannak az angolszász mértékegységekkel, pedig évekig éltem olyan országban, ahol mérföldben, lábban és hüvelykben számolnak. Hiába tanultam meg a váltószámokat, amíg az egy kilométerről vagy a tíz kilóról pontosan érzem, hogy mennyi, addig a 15 ezer lábat vagy a másfél fontot minden egyes alkalommal át kell számolnom, hogy el tudjam képzelni magamnak, hogy az adott szituációban akkor ez most sok-e vagy kevés.
Egyszer fültanúja voltam, amint az egyik ír ismerősom egy kisebb baráti társaságban mesélte egy kalandját: a szupermarketben a pénztárnál egy néni leejtett mellette egy üveg tejet, és a szétfröccsenő lé mindent és mindenkit beborított. Ő is ott állt a közelben (gondolom, kapott is belőle egy adagot), és ezt a következőképpen fejezte ki:
"I was only three feet away"
Én meg csak néztem, hogy akkor most milyen messze is volt szegény a leejtett tejesüvegtől? Karnyújtásnyira? Pár lépésnyire? Hallótávolságban? Csöndben át kellett számolnom a három lábat méterre, hogy el tudjam képzelni magamnak az esetet. És az a vicces, hogy tényleg meglepődtem rajta, hogy egy angol anyanyelvű valaki lábban, és nem méterben gondolkodik!